Az adóperek elkerülése érdekében cégen belül ki kell dolgozni a megfelelő folyamatokat, elindítani egy célprojektet annak érdekében, hogy a vizsgálatra érkező ellenőr minden szükséges adatot megkaphasson a megfelelő időben – tanácsolja az EY Magyarország adótanácsadó partnere, Heizinger Róbert.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal revizorai időről időre bekopogtatnak egy cégnél, hogy megnézzék, a társaság a hatályos szabályok szerint „játszik-e.” A nagyvállalatok számíthatnak arra, hogy rendszeresen, nagyjából négyévente, felbukkan az adóhivatal, és átfogó ellenőrzést végez.
Az adóhatóság a hozzá befolyó számok – pénztárgépek adatai, online számlák, havi bevallások – alapján dönti el, hová küld ki ellenőröket: rendszeresen összehasonlítják a cégek számait, nyereségmutatóit, forgalmát a többiével. Egyre több információt látnak a folyamatosan bővülő adatszolgáltatási kötelezettségnek köszönhetően, ami azt is jelenti, hogy egyre kevésbé jellemző az adóelkerülés, a terület sokat „fehéredett”.
Ez remek eredmény – de akkor miért vannak mégis adóperek? Az egyes tranzakciók esetében nem mindig dönthető el egyértelműen, mely adózási csoportba tartoznak, ami a későbbiekben vitára adhat okot. A szándékos visszaélés mellett ez a legfontosabb eredője az ilyen jellegű pereknek.
Ennek elkerüléséért tanácsos „békeidőben” alaposan felkészülni egy esetleges NAV-vizsgálatra – így például a tranzakciókhoz típusszerződéseket készíteni, amivel megelőzhető egy későbbi félreértés. Alapvető a megfelelő adatkezelés is: minden egyes adatot – például az EKAER-bejelentéseket – pontosan kell beküldeni.
Érdemes egy belső folyamatot is kialakítani ezzel kapcsolatban: először végig kell gondolni, milyen információk lehetnek relevánsak egy vizsgálat során, és ezeket folyamatosan kinyerni a nagy ügyviteli rendszerekből. Létezik például olyan adat is – mint a katás alvállalkozók listája –, amit utólag nagyon nehéz összegyűjteni, így jó már „menet közben” odafigyelni erre. A megfelelő adatokkal megindokolhatjuk a NAV-vizsgálat során, miért éppen az adott adókategóriához soroltunk egy-egy tranzakciót.
Felkészültünk egy adóperre?
Az adóhatóság kétféle vizsgálatot végezhet. Van, amikor adatokat gyűjtenek a revizorok, ránéznek egy-egy adónemre, tranzakcióra. Ilyenkor a folyamat nem vezet adóügyi szempontból lezárt időszakhoz. A másik típusú, amikor az utólagos vizsgálat során meghatározzák, milyen időszakot, milyen adónemet néznek át, és az eljárás végén ezt a periódust adóügyileg lezártnak tekintik – vagy éppen adóhiányt állapítanak meg, bírságot vetnek ki. Ennek függvényében kerülhet sor adóperre.
Megérkezett a NAV szakértője, javában folyik az ellenőrzés – mit tehetünk ilyenkor? Alapvető jelentőségű a gördülékeny, nyitott kommunikáció: beszéljük meg a revizorral, milyen adatokra és mikorra van szükség, és szervezzük meg ezek pontos szállítását. A legjobb, ha cégen belül létrejön egy külön projekt ezzel kapcsolatban, már a vizsgálatot megelőzően. Érdemes az ellenőrzéseket projektként kezelni, kijelölt, a teljes folyamatot átlátó kapcsolattartóval, előre meghatározott ütemezéssel – mondta Séra Gergely, az EZ Magyarország Adó-és Jogi Tanácsadó partnere.
A beérkezett adatok, iratok alapján formálódik a vizsgálat végeredménye, amiről hivatalos jegyzőkönyv készül. Ehhez az okirathoz fűzhet még észrevételeket, csatolhat kiegészítő dokumentumokat a vizsgált cég, ha nem ért egyet valamelyik megállapítással – ez az utolsó pont, ahol még érdemben be lehet avatkozni a folyamatba. Kritikus pont. A határozatot követően ugyanis már nem lehet új bizonyítékot beküldeni. Az észrevételezést követően már a hatóság megállapítása szerepel, ami kedvezőtlen esetben adóhiányhoz, adóbírsághoz és késedelmi pótlékhoz is vezethet.
Erre készülve: mire figyeljünk?
A leggyakoribb szempont az, hogy vajon milyen esélyekkel indul a cég a perben. Erre nagyon jó támpontot nyújtanak a korábbi eljárások: az itt terítékre kerülő ügyek és döntések alapján már jól látszanak az esélyek.
Csak a magyar bíróságok évente majdnem 2000 döntést hoznak adóperekben.
Az esélyek mellett azonban még nagyon sok szempontot kell mérlegelni: mekkora összegről van szó, hogyan érintené a folyamat a stakeholderek érdekeit, a cég reputációját. Bizonyos esetekben még az is szempont lehet, hogy az adóper elmaradása növeli-e az esetleges büntetőjogi kockázatok esélyét. Amint megszületik a döntés a perről, meg kell kezdeni a felkészülést, amihez elengedhetetlen a megfelelő stratégia: fel kell mérni az esélyeket megismerni a korábbi, hasonló esetekben lezajlott eljárásokat, döntéseket.
- Gondoljuk végig, mit kockáztatunk a perrel, mit nyerhetünk, mekkora költségekkel jár és mennyi az esélyünk a győzelemre.
- Beszéljünk olyan szakemberrel, csapattal, akik ismerik a korábbi eseteket.
- Készítsük el a bizonyítási stratégiát a megfelelően kiválasztott érvek alapján.
Óriási jelentősége van a terület ismeretének
Egy ügyben, ahol az adóhatóság átminősített egy kölcsönt tőkejuttatássá, amivel az utána fizetett kamat szabálytalanná vált. Ennek kapcsán átnézték a korábbi, hasonló eseteket, és látták, hogy volt két olyan eljárás is, ahol ugyanezen szempontok alapján a Kúria már megvizsgálta és elvetette a kölcsön átminősítésének jogszerűségét. Ez alapján már az adóhatóság vizsgálati jegyzőkönyvéhez fűzött észrevételnél feltüntették a kölcsön egyedi körülményeit. Így világossá vált, hogy ezek a körülmények teljesen azonosak voltak a korábbi két kúriai döntésben szereplő cégével – vagyis a már lezajlott eljárások alapján be tudták bizonyítani, hogy jogszabálysértő az átminősítés.
A bíróság döntésével fejeződik be az adóper: ekkor igazat adnak az ügyfélnek vagy az adóhatóságnak. Ám nem csak kétféle kimenetele lehet a folyamatnak: a köztes döntésekkel a bíróság látszólag nem dönti el, hogy kinek van igaza. Ilyenkor az eljárás újraindul, ami ismét rengeteg munkaórát és költséget emészthet fel. Ám előfordulhat, hogy a köztes döntés maga a győzelem – abban az esetben, ha az adóhatóság úgy találja, hogy időközben elévült az adókivetéshez való jog.
Borítókép: Envato Elements, forrás: EZ
