Kézenfekvő NAV-ellenőrzési célpontot jelenthetnek a multinacionális cégek transzferár-nyilvántartásai – hívja fel az érintettek figyelmét a Mazars legfrissebb összefoglalója. A nemzetközi könyvvizsgáló és tanácsadó vállalat szerint nem kizárható, hogy a kieső adóbevételeket – többek között – a koronavírus-járvány által kevésbé érintett vállalatcsoportok transzferár-dokumentációinak revíziójával próbálja meg pótolni az adóhatóság. Ezért a kitolt benyújtási határidők ellenére is nagyon fontos ezek pontos elkészítése.
Az adózási könnyítésekről szóló rendelet szerint a transzferár-nyilvántartást a társasági adóbevallás benyújtásához igazodva, de legkésőbb 2020. szeptember 30-áig kell elkészíteni. A Mazars szerint – a könnyítés ellenére – a 2019-es transzferár-nyilvántartások pontos elkészítése most még fontosabb, mint korábban.
„Figyelni kell arra, hogy a 2020-as üzleti évben jelentkező esetleges veszteségek megfelelően alátámasztva és összhangban legyenek a 2019-es nyilvántartásokkal” – figyelmeztet Nagy Gabriella, a Mazars nemzetközi transzferár hálózatának vezetője. Hozzátette: a multik azért is az ellenőrzések fókuszába kerülhetnek, mert a NAV számára is erőforrás-hatékonyabb kevesebb adózót potenciálisan nagyobb találati eséllyel vizsgálni.
Alapos mérlegelés
Nagy Gabriella szerint a 2019-2020-as adóéveket lefedő transzferár-nyilvántartások megalapozott és pontos elkészítése sok fejfájást okozhat, két témakör különösen alapos mérlegelést igényel:
- Alacsony kockázatú társaságoknak jár-e termelésleállás esetén is a rutinszintű profit?
Számos vállalatcsoportnak vannak Magyarországon korlátozott kockázattal működő vállalatai. A transzferár-alapelveknek megfelelően, ezeknek a társaságoknak jellemzően alacsony, de stabil nyereséget indokolt biztosítani, az ezen felüli profit vagy veszteség pedig a vállalatcsoport magas kockázatú társaságainál jelentkezik.
A stabil gazdasági körülmények között jól működő alapelvet azonban újra kell gondolni a világjárvány okozta gazdasági változások miatt. Egyelőre nincsenek nyilvános adatbázisokban rendelkezésre álló adatok, amelyek alapján meg lehetne ítélni, hogy független felek, hasonló körülmények között, hogyan osztják meg egymás között a leállások és a termeléskiesések miatt felmerült veszteségeket.
Fókuszban az alacsony kockázatú társaságok nyeresége
Idén mindenképpen felül kell vizsgálni az alacsony kockázatú társaságok nyereségét meghatározó egyoldalú transzferár-módszerek alkalmazását és így az összehasonlító elemzéseket is. Felmerülhet lehetőségként a nyereségmegosztásos módszer alapelvein nyugvó veszteségallokáció, de ha például 2019-ig azt állítottuk, hogy egy társaságnak nincs piaci kockázata, akkor a kereslet visszaesésből eredő veszteséget mégis mi alapján lehetne elszámolni Magyarországon 2020-ban?
„Fontos, hogy nagyon pontos legyen a funkcionális elemzés már 2019-ben is, hogy a karakterizálás ne mondjon ellent az alkalmazott árazásnak. Ha pedig egy adózónak kapcsolt ügyleteire adóhatósági határozata van (APA – szokásos piaci ármegállapítás), akkor érdemes újra olvasni a feltételeket, hiszen elképzelhető, hogy a gazdasági változások miatt az hatályát veszti” – hangsúlyozza Nagy Gabriella.
- Biztosan elég-e egy kölcsönügylet esetén csak a kamat mértékét vizsgálni?
A tavalyi évre vonatkozó nyilvántartásokkal kapcsolatban nem csak arra kell figyelni, hogy az milyen összhangot teremt majd a 2020-as történésekkel, hanem arra is, hogy a már megjelent OECD Transzferár Irányelvek pénzügyi ügyletekre vonatkozó útmutatója mit tartalmaz. A legtöbb cégcsoportnál a belső finanszírozás, a kapcsolt hitelek jelenléte teljesen hétköznapi ügylet.
„Pontos útmutató hiányában eddig jellemzően a transzferár-nyilvántartások csak a kölcsön kamatának szokásos piaci mértékével foglalkoztak. Az új, kibővült irányelvek most már nagyobb hangsúly fektetnek az ügylet azonosítására, azaz annak megítélésére, hogy valójában tőke vagy kölcsönjuttatásról van-e szó a kapcsolt ügyletben” – emeli ki a szakértő.
A besorolásnál például a következőkre is figyelni kell:
- van-e fix hitellejárati időpont;
- reális-e a hitellejárati időpont vagy folyamatos hosszabbításra lesz szükség;
- van-e kamatfizetési kötelezettség;
- vannak-e biztosítékok, garanciák;
- van-e bármilyen ráhatása a hitelezőnek az adósra, hogy visszafizesse a tőkeösszeget és a kamatot követelje;
- milyen erőpozícióban van a hitelező független hitelezőkhöz képest;
- milyen forrásból történik a kamatfizetés;
- mit finanszíroz az összeg;
- függetlentől tudna-e forráshoz jutni az adós.
Egy teljes körű, alapos 2019-es nyilvántartás már ezeket a szempontokat is figyelembe véve készül el.
Borítókép: Envato Elements, forrás: Mazars
