A kereskedelmi ügyletek esetében az áruk gyakran jelentős földrajzi távolságot tesznek meg. Ennek következtében térben és időben elválik egymástól az áru átvétele, illetve a vételár megfizetése. A kockázat minimalizálására az akkreditív biztonságos megoldást nyújt mind az eladó, mind pedig a vevő részére.
Az akkreditív olyan, bank által kibocsátott okmány, melyben a bank a vevőtől kapott megbízás alapján saját nevében arra vállal kötelezettséget, hogy fizet az eladónak, ha az eladó az akkreditívben meghatározott dokumentumokat a banknak határidőben benyújtja, illetve az akkreditívben előírt egyéb feltételeket teljesíti.
Az akkreditív képes kölcsönös biztosítékokkal minimálisra csökkenteni az országhatáron átnyúló szállításból, politikai és kulturális különbségekből, gazdasági érdekekből, de akár a különböző nyelvből és valutából eredő fizetési kockázatokat is – az okmányos meghitelezésről bővebben Biró Levente és Sow Ábrahám, a DLA Piper Hungary szakértői értekeznek.
Akkreditív alkalmazása esetén eladóként biztosítva van, hogy a vételárat akkor is megkapjuk, ha a vevő nem kész vagy nem képes fizetni. Vevőként pedig azért lehet előnyös, mert nem kerülhetünk birtokon kívül, hiszen a bank a vételárat csak akkor fizeti ki az eladónak, ha az eladó az akkreditívben megadott feltételeknek eleget tett.
Az akkreditívvel létrejövő jogviszonyok
Az akkreditív alkalmazása során három szorosan összefüggő, de egymástól független jogviszony áll fenn. Az alapjogviszony a vevő és az eladó között jön létre, amelynek a jogcíme a legtöbbször adásvétel. Az alapjogviszony körében a vevő egyebek mellett arra vállal kötelezettséget, hogy az eladó javára akkreditívet nyittat a megfelelő bankban. A vevő és az akkreditívet nyitó bank között megbízási jogviszony jön létre, amely alapján a bank az akkreditív megnyitására, valamint arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben az akkreditívben meghatározott dokumentumokat részére bemutatják, illetve az ott meghatározott egyéb feltételek teljesülnek, fizetést teljesít az eladó részére.
Íme, a különbség az akkreditív és a bankgarancia között
A két jogintézmény közötti legfőbb különbség dogmatikailag, hogy míg az akkreditív fizetési mód, addig a bankgarancia egy, a teljesítési képességet fokozó biztosíték.
Az akkreditív ugyanis az ügylet normális lebonyolítási módja körében érvényesül, míg bankgarancia esetében a lehívásra csak a kötelezett nem-teljesítése esetén kerülhet sor.
Abból, hogy az akkreditív fizetési mód, a bankgarancia pedig biztosíték, az is következik, hogy akkreditív esetén az eladó addig nem kérhet akkreditíven kívüli fizetést, míg az akkreditívet igénybe veheti, a bankgarancia azonban csak a főadós szerződésszegése esetén nyílik meg.
Borítókép: pixabay, forrás: DLA Piper Hungary
