Az idei nyári adócsomag példátlan fordulatot hozott a reklámadó szabályaiban. A jogalkotó határozott időre felfüggesztette a reklámadó rendelkezéseinek alkalmazását – méghozzá év közben –, ugyanakkor magát a szabályrendszert érintetlenül hagyta. Mi áll ennek a hátterében, és hogyan hat mindez a reklámok megrendelőire?
Az új rendelkezés a 2019. július 1. és 2022. december 31. közötti időszakra nulla százalékban rögzítette az adó mértékét mind a közzétevő, mind a megrendelő számára. Érdekes módon tehát, a reklámadó-törvény továbbra is hatályos. Mindössze néhány további kiegészítő rendelkezést szúrtak bele, amelyek az évközi (2019. július 24.) hatályba lépésük miatt rendezik a reklámközzétevők 2019-es kötelezettségeit. A reklámadó, mint adónem, ezzel a „klinikai halál” állapotába került.
Távlati cél
Akik a szabályozást jól ismerik, hozzászoktak a reklámadó „innovatív” megoldásaihoz. Most azonban nem könnyű megállapítani, milyen megfontolásból választotta a jogalkotó ezt az utat, ahogyan az sem teljesen egyértelmű, a szabályokkal mi a pénzügyi kormányzat távlati célja.
Az indoklás szerint a változás „összefüggésben van azzal, hogy az Európai Unió Törvényszéke – szemben az Európai Bizottság döntésével – a lengyel bolti kiskereskedelmi adóban az állami támogatások uniós jogával összeegyeztethetőnek tartotta az adónem sávosan progresszív mértékrendszerét, azaz azt a mértékrendszert, amely eredetileg a reklámadóban is alkalmazandó volt”.
Magyarul: a kormány abban bízott, hogy az Európai Bizottság éles kritikái, amelyek alapján már korábban át kellett alakítani a többkulcsos rendszert, az Európai Bíróság előtt alaptalanoknak bizonyulnak. Ez a várakozás időközben valóban beigazolódott.
Nem minődül szelektív állami támogatásnak
A döntés ugyanis júniusban megszületett, és a Törvényszék mindenben a magyar kormánynak adott igazat – közölte a Mazars. Leszögezték, ez alapján úgy tűnik, hogy a reklámadó eredeti progresszív adómértéke mégsem minősül szelektív állami támogatásnak. A Törvényszék döntése ellen ugyan lehet fellebbezni, ezzel együtt a magyar kormányzat helyzete kedvező. Éppen ezért lehet meglepő a reklámadó átmeneti felfüggesztése.
A jelenlegi helyzetben a legfontosabb, hogy az érintett magyar adóalanyok tisztában legyenek azzal, milyen további teendőik lehetnek még idén. A reklámok közzétevőire speciális szabályok vonatkoznak (az évközi hatályba lépés miatt nekik meg kell osztaniuk az adóalapjukat), ám most a reklámmegrendelőkre koncentrálunk: nekik – úgy tűnik – nincs további teendőjük a reklámadóval. Mi ennek a magyarázata?
Gond a közzétevőkkel
Alapesetben a reklám megrendelőjénél az adó alapja a reklámközzététel havi összesített ellenértékének 2,5 millió forintot meghaladó része. Csak azokat a reklámköltésekről szóló számlákat kellett figyelembe venni, amelyek kapcsán nem áll fenn valamelyik úgynevezett mentesülési feltétel. Ha például rendelkezésre állt a közzétevő nyilatkozata, miszerint a reklámadót ő fizeti meg (vagy mentesül alóla), a megrendelő ezt a költséget kivehette saját reklámadóalapjából.
A legnagyobb probléma természetesen azokkal a közzétevőkkel volt, akik ilyen nyilatkozatot nem voltak hajlandók kiállítani (pl. Google). A törvényváltozás miatt a nyilatkozattételi kötelezettség a 2019. július 1-jétől 2022. december 31-éig tartó időszak adókötelezettségére azonban nem alkalmazható. A reklámközzétevőnek tehát nem kell nyilatkozatot adnia, vagyis a megrendelőnek sem keletkezik adókötelezettsége (emiatt az egyéb mentesülési esetek is elvesztik jelentőségüket).
A mostani változásnál kifejezetten az a hivatalos álláspont, hogy 2019. július 1-jétől 2022. december 31-éig sem adóbevallási, sem adófizetési kötelezettség nem keletkezik, és ez független a reklámközzétételről szóló szerződés megkötésének időpontjától. Ennek alapján a megrendelőknek már nem kell, illetve nem is lehet benyújtaniuk a júliusról szóló, 2019. augusztus 20-án esedékes 1994 jelű havi bevallást.
Társasági adó
Ami pedig a társasági adót illeti, szintén jó hír: a tao törvény 2019. július 1. és a 2022. december 31. közötti időszakra kizárja annak a törvényi rendelkezésnek a kötelező alkalmazását, amelyik az évi 30 millió forint feletti reklámköltségeket nem elismert költségként nevesíti. Ez azt jelenti, hogy kizárólag az év első felében felmerült ilyen jellegű költségek esetén vizsgálandó, hogy a közzétevő nyilatkozata rendelkezésre áll-e, sőt 30 millió forint alatt még ezekre sem. Az utóbbi éves „keret” időarányosításáról a törvény nem rendelkezik, ami szintén előnyös az érintetteknek.
Borítókép: pixabay, forrás: kormany.hu
