Közeledik a május 31-i elkészítési határidő, és minden érintett cégnek az új, bonyolultabb követelményeket kell követnie.
Már az új, bonyolultabb követelmények szerint kell elkészíteniük transzferár- nyilvántartásaikat a kapcsolt vállalatoknak – hívta fel a figyelmet a Mazars. Közölték, az eddigi, önálló nyilvántartás helyett már kötelező a fődokumentum és helyi dokumentum elkészítése. Az előbbi elkészítése azonban nem mindig egyszerű.
A fő dokumentumra ráadásul már egyetlen dokumentálandó kapcsolt ügylet esetén is szükség van. Sokan csak most szembesülnek igazán a 2017-es rendelet miatt keletkező új feladatokkal, hiszen a 2018-ra vonatkozó nyilvántartás elkészítési határideje a társasági adóbevallás beadásával együtt most érkezik el.
Új, összetettebb követelmények
Idén már az új, összetettebb követelmények szerint kell elkészíteniük transzferár nyilvántartásaikat a cégeknek, ami néhány esetben komoly többletfeladatokat róhat a vállalatokra – hívta fel a figyelmet a MAZARS legújabb közleménye. Ennek oka, hogy 2017-ben még csak lehetőség volt, 2018-tól azonban már kötelező annak a rendeletnek az alkalmazása, amely előírja a fődokumentum és a helyi dokumentum elkészítését is.
A régi szabályozás alapján elegendő volt önálló nyilvántartás készítése, ami tapasztalataink szerint nagyon népszerű volt a magyar adózók körében. Az új szabályozás szerint viszont a nyilvántartásnak már két fő elemből kell állnia: a fődokumentumból és a helyi dokumentumból. A 2018-as nyilvántartásokat a társasági adóbevallással párhuzamosan kell elkészíteni naptári éves adózók esetén legkésőbb május 31-ig, így sok vállalkozás most szembesül igazán ezzel az új kötelezettséggel.
Fontos pontja a szabályozásnak az is, hogy a magyar rendszer nem tesz kivételt sem a társaság, sem a tranzakció méretére vonatkozóan. Azaz a magyar adózóknak már egyetlen dokumentálandó ügylet esetén is rendelkezniük kell az említett dokumentumokkal.
Zsákutcában a leánycég
Nehezíti a nyilvántartások elkészítését, hogy a fődokumentumba a vállalatcsoport egészére vonatkozó információknak kell kerülni, amelyek birtokában leginkább az anyavállalat van. Olyan esetek is elképzelhetők, hogy az iratnak tartalmaznia kell olyan adatokat is, amelyeket az anya nem szeretne megosztani a leányvállalatával. Ebben az esetben zsákutcába kerülhet a magyar leányvállalat.
Tovább bonyolíthatja a helyzetet, hogy több országban – például Hollandiában vagy Franciaországban – értékhatárhoz kötött a fődokumentum elkészítése. Így fordulhat elő, hogy mivel az anyavállalat adatai nem haladják meg az ő országának határértékeit, nem is készít fődokumentumot, és mostanság szembesül azzal, hogy a leányvállalatok országában pedig szükség lenne rá.
Továbbá országonként eltérhetnek a fődokumentum elkészítésének határideje is. Ezzel a magyar jogalkotó is tisztában volt, így a magyar szabályozás lehetőséget biztosít arra, hogy a fődokumentum a társasági adóbevallást követően álljon rendelkezésre, ha az anyavállalat országában nincs ilyen szabályozás vagy későbbi az elkészítési határidő.
Borítókép: pixabay, forrás: Mazars
